Ha ősz, akkor szüreti mulatság, nem volt az idén sem másként. Eltelt egy év, és
ahogy tavaly ilyenkor mondtuk – „Jövőre, veletek, ugyanitt!” – újra együtt
ünnepelt az óvoda apraja és nagyja.
Népzene hangjára gyülekeztek a csoportok az óvoda udvarán, a nagyobbak
népviseletbe, a kicsik csinosan felöltözve. Sajnos, a betegség kicsit rányomta a
bélyegét a napra, mindhárom csoportból elég sokan hiányoztak. Ettől
függetlenül, aki itt volt, jól érezte magát. Először beszélgettünk a szüretről, majd
közösen felsoroltuk az ősz kincseit. A szülők jóvoltából sok őszi gyümölcsöt,
rágcsálni valót, mustot is kaptunk, amit ezúton is köszönünk szépen.
Mindhárom csoport bemutatta, amivel készült a mulatságra, amit eddig tanult. A
kiscsoportosokkal kedves őszi mondókákat, versikéket tanulgattunk almáról,
dióról, gombáról, állatokról, ezeket mondtuk és mutogattuk el. „Kopogva”
indultak a kiscipők az óvodába, és „Cini-cini” muzsikára hajladoztunk vidáman.
A középsősök és a nagycsoportosok már összeszokottankörjátékoztak,
énekeltek, mondták a verset, vidáman kergetőztek a körjáték végén. Nagyon
csinosak voltak az egyforma népviseletben fiúk-lányok egyaránt.
A nagycsoportosok a „Hull a szilva a fáról” kezdetű dalra egy táncot is
bemutattak, ezután pedig táncra perdült az egész óvoda. Kedves, ovisoknak való
népdalokra, népzenére táncoltunk két nagy körben, tapsoltunk, vonultunk,
dobbantottunk, forogtunk, rugóztunk a lábunkkal.
Majd következett a vidám mulatozás, eszem-iszom, zeneszótól volt hangos az
óvoda udvara. Aki akart még táncolhatott egészen a déli harangszóig és
fogyaszthatott a bőséges gyümölcsöstálak kincseiből.
(PTK)