A Háromhárs Óvoda és Mini Bölcsőde ovigalériájának tavaszi kiállítás témaja: Régi szőttesek- textíliák
A szövés az ember szépérzékének és technikai leleményességének egyesítése. Legrégebbi története, kialakulása ismeretlen, csak következtethetünk rá a különböző textilemlékekből. A textil – texere : latin szó. Jelentése : szőni.
Amit szőttesnek, szövetnek, szövött anyagnak nevezünk, az azóta is hasonlóképpen készül.
Az alapfonal – rendszer kifeszített, azaz “felvetett” szálait “láncfonalaknak” nevezzük. Az erre merőleges “vetülékfonalat” kell “bevetni” , a szétnyitott láncfonalak között keletkezett “ szádnyílásba”. A “bevetett” fonalat a már elkészült szövetrészhez szorítjuk, majd a láncfonalakat a következő fázisnak megfelelően szétnyitjuk az újabb vetülékfonal befogadásához.
Nagyon sematikusan ennyi a szövés.
A kiállított szőttesek között vannak 100-150 évesek is. Az adományozó déd – , illetve üknagymamájának kelengyéjéből származnak.
Vannak közöttük vászoningek, törölközők, polcszegélyek, asztalterítők és asztali futó is.
Az óvodában a szőttesek bemutatása a néphagyományőrzés keretein belül, a kismesterségek: takács – szövés tevékenység bemutatásához fűződik.
A gyerekeknek bemutatok egy kisméretű szövőszéket, ami az igazit formázza, és egy fakeretre felfeszített láncfonalak közé szőtt rongyszövést.
Végezetül képekkel illusztrálva, elmesélem a gyerekeknek A vakond nadrágja c. mesét, amiben a kis állatok segítenek a vakondnak elkészíteni a nadrágjához a szövetet.
A kiállítás anyagát úgy állítottam össze, hogy a “régi világ” hangulatát idézze fel, amikor még vidéken önellátóan éltek az emberek és amit lehetett a ház körül, illetve az életükben, maguk készítettek el.
A hagyományőrzőkön kívül, manapság az emberek többsége ezt az életmódot már el sem tudja képzelni , hiszen szinte mindent készen kapunk.
Tóth Gabriella