„Esős, hideg októberi napon, 1882-ben, a főhercegi hintó három fehérfátyolos szatmári
irgalmas nővérrel robogott be Alcsútra. A falu közepén újonnan épített kis zárda, kicsike
kápolnájában a lurdi Szűzanya várta őket, hogy édes egy fiának liliomos kertjébe állítsa őket,
vezessék hozzá, neveljék, tanítsák és segítsék az örök élet elnyeréséhez a képére alkotott
lelkeket.” – Így kezdte Flaviána nővér a történetet a zárda alapításának 50. évfordulóján írt
feljegyzésében.
A három irgalmas nővér, Markovits Mária Gizella, Kiss Martina és Kresszerbauer
Maximiliána az alcsúti lelki kertben megkezdték a gondos munkát, a kis virágpalánták,
kisgyermekek finomlelkű lányokká, nemesszívű asszonyokká, anyákká lettek a nővérek kezei
által. A Főhercegi család 62 éven keresztül segítette, támogatta az intézményt, nekik
köszönhetően hitét tettekben élő, bátor katolikusság fejlődhetett ki Alcsúton.
Az alapításkor Magyarországon a gyermekek 2,8 %-a járt óvodába. Alcsúton 98%. Ugyan
irgalmas nővérek nevelték a kisgyermekeket, de felekezeti hovatartozástól függetlenül
minden falubeli gyermeket felvettek. A nevelés magyar nyelven folyt, a fenntartásról
kizárólag az alapító, Klotild Főhercegnő gondoskodott. Klotild főhercegnő halála után leánya,
Erzsébet viselte gondját az intézménynek.
1948-ban állami intézmény lett az óvoda. Többször felújították, bővítették, hol kettő, hol
három csoporttal működött, de mindig színvonalas nevelésre, oktatásra törekedtek az itt
dolgozó óvónők, dajka nénik. Bár a gyerekek és a dolgozók az évek alatt változtak, az alapító
cél ugyanaz maradt. Az alcsúti palánták szorgos ápolása, szeretetre, boldog, egészséges
csemetévé nevelése, támogatva ezzel a szülők nevelői munkáját, hogy gyermekeik sorsa
törésmentesen alakulhasson, sikeresen indulhassanak el az iskolába, az életbe.
Az alapítás óta eltelt 140 év, de mi ma is hálás szívvel gondolunk vissza elődeinkre, a
Főhercegi családra, különös képpen József Károly Főherceg feleségére, Klotild Főhercegnőre,
akiről alapító anyaként minden évben megemlékezünk, megköszönve neki mindazt, amit tett
ezért az intézményért, a településen élő emberekért. Fényképét az előtértben láthatják a
hozzánk látogatók. Jeles napot tartunk minden év októberében, ez a Klotild-nap, egyben az
óvoda születésnapja is. Az idei évben már a gyermekekkel megtartottuk a Klotild-napot,
amiről már beszámoltunk Önöknek.
Nagy izgalommal és buzgalommal készültünk november 12.-ére, erre a szombat délelőtti
ünnepségre. Már hetekkel ezelőtt elkészítettük a meghívókat, egyeztettünk Polgármester
Asszonnyal, tervezgettük, szerveztük a programot. Meghívtuk azokat a régi kollégáinkat, akik
hosszabb időt dolgoztak ebben az óvodában. Meghívtuk fenntartónkat, Önkormányzatunk
képviselőit, az egyházi vezetőinket és helyi iskolánk igazgatóját is. Óvodánk régi
gyermekeként meghívtuk Orbán Viktor miniszterelnök urat is, aki nagyon örült a
meghívásnak, és stílusosan édesanyja kíséretében érkezett meg hozzánk.
Az ünnepi műsorban, mint óvodavezető kezdtem meg a köszöntő beszédek sorát, majd Tóth
Erika polgármester asszony és Burbela Gergely atya méltatta az intézmény múltját, az itt
folyó 140 éves nevelőmunkát.
Az ünnepség fénypontja, mint mindig, a gyermekműsor volt. A nagycsoportos gyermekekkel
fáradhatatlanul csak erre az alkalomra gyakoroltunk, verseket, énekeket, táncot elevenítettünk
fel. Csukás István: Sün Balázs című verses meséjét süni bábbal a kezükön játszották el a
gyerekek. Játszásiból Sári nénivel elutaztak a világ nevezetes helyeire, többek között az
esőerdőbe is, ahol esőt varázsoltak. A hittanos gyermekek Lendvai Sándor tiszteletes úr
gitárkíséretével és Farkas Zoltánné, Márti néni vezetésével, szép dalokkal dicsőítették az Urat.
A régebbi idők és a mai óvodásaink fényképeiből kiállítást hoztunk létre, amit a Tulipán
csoportban lehetett megtekinteni. Tóthné Tóth Gabriella nyitotta meg az alkalomhoz illő
szavaival kiállításunkat, megköszönte a fotókiállítás megvalósításában közreműködőknek a
segítséget.
Mielőtt azonban a kiállítást megnéztük volna, megkérdeztem Miniszterelnök Urat, hogy
szeretne-e néhány szót szólni. Ő a széksorok közül felállva közvetlen, barátságos szavakkal
kifejezte, hogy mennyire örül, hogy visszatérhetett szülőfalujába, óvodájába, üdvözölte a régi
ismerősöket, tiszteletét fejezte ki a gyermekekkel foglalkozó óvónők, dajkák munkája iránt és
jó tanácsokkal látta el az óvodás gyermekeinket.
A kiállítás képeinek nézegetése közben többen elérzékenyültek látva a régi, ismerős arcokat,
szeretett nevelőiket, barátaikat. Régi emlékeket idéztek meg a fotók, a gyermekkor szép
emlékeit.
Állófogadást szerveztünk, ahol hidegtálakkal, salátákkal, süteményekkel kínáltuk
vendégeinket. Pátrovics Roland sütötte nagy tortánkon gyertya helyett tűzijátékot gyújtottunk,
miközben köszöntő énekeket énekeltünk. A visszajelzésekből úgy ítélem meg, hogy sikeres
volt ez a nap, sikerült családias hangulatú, színvonalas ünnepet rendeznünk.
Ezúton szeretném megköszönni támogatóinknak, óvodásaink szüleinek, hogy mindig
mellettünk állnak, segítik munkánkat! Igazán kitettetek magatokért, gazdagon terített
asztalokkal fogadhattuk a vendégeinket. Köszönjük a Hegedűs Vendéglőnek, a Falusi
Boltnak, a pékségből Buzár Zsuzsának a felajánlásokat, és mindenkinek, aki hozzájárult
ehhez a szép ünnephez!
Óvári Zsoltné