Már nagyon régi hagyomány óvodánkban, hogy az Új év elején zenés napot tartunk.
Egy-egy felnőtt vendéget hívtunk meg, hogy mutassa meg hangszerét és játsszon nekünk!
Később az iskolásokat hívtuk meg, és ők zenéltek nekünk hangszereiken. A Covid vírusnak
köszönhetően a tavalyi év teljesen más volt, mint a többi. Nem voltak vendégeink, hanem a
világ országaiban feltűnő fiatal tehetségek játékait nézhettük meg a YouTube-on.
Az idei évben is sajnos a Covid írta a szabályokat! Alig hogy elkezdődött újra az óvoda,
már is be kellett zárnunk egy rövid időre, mert nálunk is megjelent a vírus! Az újra nyitás után
is sajnos kevesen jártak óvodába a megbetegedések miatt, ezért az előre kitűzött időpontot is
töröltük, és január végén tartottuk meg. Nem hívhattunk vendégeket, de nem akartunk újra a
világhálón fellehető videókból sem válogatást nézni! Miért ne játszhatnánk mi? Több dolgozó
is tanult zenét fiatal korában. Mutassuk meg hát, hogy nem felejtettünk el mindent!
Nagy lelkesedéssel készültünk a zenés napra. Az ember elsődleges hangszere a saját
énekhangja, ezért kitaláltuk, hogy erre a napra kórust alakítunk! A pillangó csoportban áll egy
régi zongora, amit Csőke Andrea ajándékozott számunkra, az egyik szülő pedig felajánlotta,
hogy fedezi az újrahangolás költségeit, amit a nyáron el is végeztek. Gabó néni és Niki néni
négykezest kezdett el gyakorolni rajta. Mónika néni behozott egy újonnan feltalált hangszert,
a handpant, amin Csilla néni nagyon hamar megtanult játszani, és bemutatta mindegyik
csoportban. Elérkezett január 27-e. Reggeli után a dajka nénik padokat vittek a pillangó
csoportba, hogy minden kisgyerek kényelmesen le tudjon ülni.
Átsétáltunk a nagycsoportosokkal, és a legkisebbeket is átvezették Tünde néniék. Rövid bevezető után a
felnőtt dolgozók egy szép kétszólamú altató dalt adtak elő, majd egy kánont is elénekeltek.
Ezután Csilla néni furulyán, majd gitáron játszott, majd a felnőttek kórusát kísérte, ahogy
elénekeltük a 100 Folk Celsius: Paff a bűvös sárkány című örökbecsű dalát. Következett a
zongorajáték Gabó nénitől, és Niki nénitől. Ezután Niki néni eljátszott egy részletet Richard
Cleyderman egyik szép szerzeményéből. A napot közös zenéléssel zártuk. Kiosztottunk a
gyerekek között minden hangszert (dob, cintányér, kasztanyetta, csörgődob, rumbatök,
triangulum stb.), együtt énekeltünk, és ütötték, rázták a kapott hangszereket. Ezt nagyon
élvezték.
Reméljük, hogy még sokáig megmarad ez a hagyomány. Reméljük, hogy ezek a nem
mindennapi élmények is hozzájárulnak ahhoz, hogy a gyerekek szeressék és élvezzék a zenét,
esetleg kedvet kapjanak valamilyen hangszeren megtanulni játszani.
Némethné Galler Valéria